Ezért nem mersz posztolni a LinkedInen – és nem, nem vagy egyedül

Ez egy igazi „hagyma” téma, hiszen rengeteg nézőpontból lehet róla írni (és rajzolni is). Első körben kicsit a pszichológiai oldaláról szeretnék írni a kérdésnek. A cél, hogy nézzünk szembe a dologgal, szembesüljünk az okokkal! Jövök még majd megoldási javaslatokkal is, de az már egy újabb rétege lesz a LinkedIn hagymánknak.

Különböző társas szerepek és elvárások

A LinkedInen az emberek úgy érzik, hogy minden megnyilvánulásuk a szakmai hitelességüket befolyásolja. Ez egyfajta „munkahelyi megfelelési kényszert” hoz létre, ahol az emberek félnek attól, hogy mások ítélkeznek a posztjaik felett. Ráadásul nem is teljesen alaptalanul, hiszen lássuk be, az ismerőseink között is egészen biztosan van olyan kolléga, aki előszeretettel elemezgeti mások bejegyzéseit egy kávészünetben..

A szakmai közeg miatt felerősödő önbizalomhiány (imposztor-szindróma)

A LinkedIn-en gyakran találkozunk kiemelkedő szakemberekkel, akik látványos sikereikről posztolnak (más kérdés, hogy mennyire valós a kép – de ez ismét egy újabb hagymaréteg lesz). Ez azt az érzetet keltheti, hogy nekünk is „tökéletesnek” kell lennünk. Sokan úgy érzik, hogy ha nem tudnak valami kiemelkedőt mondani, akkor inkább nem mondanak semmit. Félnek attól, hogy egy posztjukra kevesen reagálnak akkor az „kínos” lesz. Én is emlékszem, amikor először akartam posztolni hányszor átírtam, mire végül rányomtam a Post gombra… és persze utólag teljesen felesleges volt a túlgondolás.

Nyilvános megmérettetés és kritikától való félelem

A legtöbben azt gondolják, hogy mivel LinkedInen a bejegyzéseink potenciálisan kollégákhoz, vezetőkhöz, ügyfelekhez is eljutnak, így ezeknek sokkal nagyobb a tétje. Sokan attól félnek, hogy ha egy posztjuk nem elég jól sikerül, akkor az ronthatja a szakmai megítélésüket. Az sem elhanyagolható, hogy többször látható, hogy kritikus hangvételű hozzászólások, kioktatások jelennek meg egy-egy bejegyzés alatt. Igen, itt is vannak megmondó emberek, akik nem feltétlenül asszertívan kommunikálnak.

A „mit mondjak?” dilemma

Amíg más közösségi felületeken mindenféle személyes történet, élmény, vélemény belefér, addig a LinkedIn-re sokan nem tudják, hogy mi az „elfogadható” tartalom. Attól tartanak, hogy túlságosan hétköznapi, túl személyes vagy éppen túl formális lesz. Ez a bizonytalanság ahhoz vezethet, hogy inkább nem posztolnak semmit. Ezt a bizonytalanságot amúgy nagyban felerősítheti, ha azt látjuk másoknál, hogy beszólnak nekik egy-egy bejegyzésükre, hogy ez „nem LinkedIn-re való!”.

Perfekcionizmus és túlzott tervezés

Facebookon, Instagramon, vagy más közösségi felületeken sokszor spontán, átgondolatlan posztokat is bátran kirakunk. A LinkedIn esetében azonban sokan azt érzik, hogy csak akkor posztolhatnak, ha az tökéletesen van megfogalmazva, és minden szempontból kifogástalan. Ez az „előbb még egy kicsit dolgozom rajta” hozzáállás azt eredményezi, hogy a poszt végül sosem készül el. Közben persze mások posztjai alatt már egyre jobban gyűlnek a kommentek, mi pedig úgy érezzük, hogy nekünk is meg kellene szólalnunk – de még nem elég tökéletes az ötletünk.

Most mi lesz?

Ha a kis tükröm jól sikerült és magadra ismertél, ne aggódj, nem vagy egyedül! A következő részben arról is fogok írni, hogyan lehet ezeket a blokkokat átlépni – spoiler: nem kell hozzá tökéletesnek lenni.

Addig is, nagyon kíváncsi vagyok, hogy kihagytam-e valamit az okok közül – kérlek meséld el a Te tapasztalataidat erről a visszatartó láthatatlan kötélről! Neked mi okozta a legfőbb bizonytalanságot a LinkedIn jelenléted első aktív időszakában?

Egyébként, ha már itt tartunk, én sem vagyok túl aktív LinkedIn-en, és nem is szeretnék megmondó ember lenni. A tapasztalataimat az ügyfeleim fiókjainál, aktivitásánál látom – az én inaktivitásom oka pedig ugyanaz, amiért a suszter cipője is lyukas. 🙂